Segítség, olvasnak!

Ránéztem az imént a blog látogatottság számlálójára. Véletlenül. Vagyis azt akartam magnézni, hogy mi a neve a számlálós bővítménynek, mert egy projekthez majd az kelleni fog. Ugyebár webfejlesztőnek meg nem írjuk a brief-be, hogy számlálós bővítmény….

Megnéztem akkor már, hogy mi a helyzet a saját oldalamon.

Annyit tudok csak mondani, hogy nagyon köszönöm, hogy ennyien olvastok. 

Azért se írok számot, pedig nyílván ide kellene biggyeszteni.  Annyit a számról, hogy minden vad várakozásomat felülmúlta. Főleg, hogy azért kezdtem blogot írni, hogy a leendő ügyfeleimnek legyen legalább valami fogalma arról, hogy mire számíthat, hogyan gondolkodom, és kevésbé motivált maga a blog frissítése új írásokkal. Bevallom, elvesztem az utóbbi időben. Még az eredeti célhoz képest is. Mondhatni kissé el voltam foglalva.

Mivel alapvetően dolgozom látogatottsági adatokkal, hát ez most, hát nélkül is nagyon de nagyon meglepett. Mármint az, hogy olvastok. Annyian. Rendszeresen. Általában végig egy írást. Az adatok szerint átlagosan legalább 5-7 percet időztök egy bejegyzésen. Hűha. Az sok. Tekintettel arra, hogy mennyit számolnak a szakemberek sikeresnek egy írás megtartására vonatkozóan. (Kettőt.)

Szeretlek titeket. Komolyan mondom.

De nincs mentségem arra, hogy hónapok óta nem írtam.

Illetve van.

Az volt, hogy:

  1. Egyszerűen nem volt időm,
  2. Amikor volt időm éppen, akkor sem volt igazából,
  3. Amikor mégis akadt időm, másnak is akadt, és leírta, amit én is írhattam volna 🙂
  4. Amikor mégis akadt időm, másnak pedig nem akadt, vagy nem írta pont azt le, akkor meg pont olyan témám* volt, amiről végül inkább én sem írtam.
  5. Nem a rendszeres volt a cél, hanem az “ilyen vagyok amúgy” írásban, felfogásban.
  6. Kisbabánk nincs, a kép csak illusztráció, a helyére képzeljetek egy ügyfélfejet, a többi a képen stimmel. Nem, nincs bejáránőm. Szakácsom sincs.

*Ez alatt azt kell érteni, hogy vagy az ügyfélre való tekintettel nem írtam meg a tapasztalásomat, vagy egyszerűen az olvasóra való tekintettel inkább kihagytam.

Mondjuk arra sincs mentségem, hogy ugyan ennyi ideje nem néztem meg a látogatottsági adatokat. Csak a klasszikust tudom idézni magamnak: a szabónak lyukas a gatyája. Tényleg. Valahogy nem hiányzott a teljességhez ez az adat.

Most az van, hogy ettől az ugyse írom ide, de nekem nagyon magas számtól, főleg, hogy sehol nem hirdetek, nem búsztolok, nem targetálok, nem píárkodok, hónapok óta, Illetve de, mindet csináltam, csak másnak, másoknak, csak nem a saját oldalamat, lényeg, az, hogy írni fogok gyakrabban. Az ügyben tehát szabó vagyok. Lyukas gatyával. Ez van. Egy jó változás menedzsment? Önreflexió?

Csak még azt nem tudom, hogy az mikor lesz, hogy írok új bejegyzést, de hamarosan.

Lehet, hogy holnap.

Jó, holnap nem fogok, átgondoltam a napomat.

Akkor holnapután.

Holnapután szombat van. Hétvégén nem dolgozom. Még saját válalkozásomon sem.

Tényleg nem?

Hivatalosan nem.

Elvben pénteken sem.

Azt álmondtam.

Akkor is fogok írni.

Mivel állítólag tudom mi az az időgazdálkodás.

Szóval fogok.

Köszönöm.

Szeretettel,

Nóra

Előző bejegyzés
Észosztó, (majdnem) felnőtt gyerekeinknek
Menü