A kóklerezés, kontározás öngólja

Tegye fel a kezét, aki független tanácsadó, vagy coach,  vagy simán emberekkel foglalkozó bármely társszakmában tevékeny, és még soha, de soha, egyetlenegyszer sem kapta meg, hogy „mindenki coach* ebben az országban, minek ennyi coach*.

Tegye fel a kezét az is, aki nem emberekkel foglalkozó szakmában van, de ismerőse, barátja, családtagja abban, és esze ágában nem volt ilyet kérdezni, vagy mondani soha, de soha, egyetlenegyszer sem.

Tegye fel a kezét, aki coachként*, még soha, de soha, egyetlenegyszer sem háborgott egymagában, vagy kiscsoportban, vagy nagyplénummal azon, hogy mennyi kókler van a szakmájában, persze ez a jelenlévőkre nem vonatkozik, de miért nincs már ez leszabályozva, valakiknek le kellene, és persze, hogy úgy kellene szabályozni, hogy pont a kontárok ne tudjanak már praxisban lenni, mert ugye mennyi lelki kárt okoznak az ügyfélnek, a jelenlévőkkel ellentétben.

Tegye fel a kezét az is, aki azt gondolja magáról, hogy elakadásán, problémáján, summázva az életén most és azonnal az lendítene, ha keresne egy coachot*, emberekkel foglalkozó szakembert, vagy adott esetben egy terapeutát.

Valahogy azt érzem és gondolom egyszerre, hogy egyetlen kéz sem lendült a magasba.

Tegye fel a kezét, aki pont most azt gondolja, hogy szerencse, hogy neki ilyesmire nincs szüksége, emberekkel foglalkozó szakember, vagy terapeuta beteg embereknek kell, egészségesek ilyesmire nem szorulnak rá.

Valahogy azt érzem és gondolom egyszerre, hogy sok-sok kéz lendült a magasba.

Tény, hogy az egymillió segítő szakember országa vagyunk. Tény, hogy itthon nincs különösebb szabályozás, coach például az lesz, aki úgy dönt, hogy az lesz. Akár most azonnal. Teáor szám sincs, javarészt tanácsadásról állít ki a coach szabályos számlát, miközben az első tíz mondat egyikében illik leszögezni, hogy a coaching folyamat nem tanácsadás.

Asztrológus sincs hivatalosan, a személyi edző sem biztos, hogy a zsebében hordja a nem létező, jól leszabályozott diplomáját. Az is tény, hogy az tiltakozik legjobban, az nézi le legjobban az emberekkel foglalkozó szakmákat, akinek a legnagyobb szüksége lenne végre az önvizsgálatra, uram bocsánat egy hosszabb, mélyebb önismereti munkára.

Engem ez a sok tény semennyire nem zavar. Túl vagyok a lázadás, rémület, megsértődés szakaszán. Képes vagyok például újra és újra nagyon jól szórakozni Alföldi Róbert alakításán, amint száznyolcvanhatezerkétszázért megszakérti a válótársakat. Nem veszem magamra.

Klikk: részletek a Válótársak című sorozatból (Rtl klub)

 

Szerintem elférünk akárhányan egymástól ebben az emberekkel foglalkozó szakmatömkelegben.

Nem okoz világvégét, ha végül minden emberre jut egy emberekkel foglalkozó szakember, az sem lenne társadalmilag szégyenletes, ha természetessé válna, hogy van az a helyzet, állapot, gödör, bukkanó, amikor lehet megoldás egy támogató folyamat.

Azzal sincs semmi, de semmi baj, ha az ügyfél nem tudja, hogy neki amúgy nemzetközi akkreditációt kellene kérnie, minnősített folyamatban lennie, nem hiszem, hogy szégyenletes az, ha valaki nem ez alapján talál neki megfelelő folyamatot.

Egyszerűen azon emberi oknál fogva, ami szerint arra rezgünk rá, ami nekünk a legeslegjobb. Azt választjuk, amit értünk, amire szükségünk van. Ha ez a szerelmi kötéssel házaló spirituális guru, akkor őt. Ha száznyolcvanhatezerkétszázért fejlődünk, ajándékkönyvvel együtt, akkor azt.

Egyszerűen azon emberi oknál fogva, ami szerint ott fogunk képződni, ami nekünk a legeslegjobb. Azt választjuk, amit értünk, ahol tartunk, amire igényünk van. Ha ez egy online, madagaszkári guruképző, mantragenerátorral, akkor azt. Ha évekig, élethosszig tartó, felügyelt képződést akkor azt.

Ne kóklerezzünk, ne kontározzunk másokat. A magunk érdekében ne tegyük.

Egyszerűen azon egyszerű oknál fogva, mert bizony az értékesítés tudományának alapelve az, hogy soha, de soha, semmilyen körülmények között nem szabad, sőt tilos úgy értékesíteni szaktudást, szolgáltatást, terméket, hogy a konkurenciát, vagy vélt konkurencia szolgáltatását kritizáljuk, sározzuk. Ha ezt tesszük negatív érzéseket keltünk, elbizonytalanítunk, és mert az ügyfél arra kíváncsi, mi mit tudunk, nem arra, hogy a konkurensek mit nem.

Ne vegyük magunkra szakemberként, hogy nem volt jobb ötletünk, mint a megélhetési észosztás. A magunk érdekében ne tegyük.

Ha még is ezt teszed, az azt jelenti, hogy tanulmányaid nem terjedtek ki az értékesítés elemi szintjére sem, ami na ugye, hogy tananyag a valamit tényleg átadni akaró, legegyszerűbb szakember képző folyamatban is. Ergo még elemi szinten sem tartasz, tehát ugye, hogy te mennyiben is vagy eltévedve a saját minőséged megítélésben. Öngólt rúgsz.

Ha magadra veszed, hogy azért lettél az, ami, mert sehová máshová már nem kellettél, akkor menj még el ma légyszíves ezzel szupervízióba, vagy ismerd még jobban, még is csak önmagad. Ne azonosulj, az felér még egy öngóllal.

*: Ide bármit behelyettesíthetsz, ha emberekkel foglalkozol.

nyitó kép: rtlmost.hu Válótársak: Balsai Móni, Scherer Péter, Alföldi Róbert

 

Előző bejegyzés
Vasalni vagy nem vasalni, ez itt a kérdés
Következő bejegyzés
A csodálatos bloggerélet tizenegy kemény pontja
Menü