Vagyis.

Hogyan válik társadalmi és üzleti szempontból is értéktelenné a közösségi portál?

Azzá válik. Hidd ezt el nekem. Pont most. A szemünk láttára teszi. A folyamat igen egyszerű, és viszonylag gyors. Már nem lehet nem észre venni a változást.

Nem kár érte. Gondolhatod most te. 

A közösségi oldal története azt hiszem mindenki számára ismert: a mesébe illő történet szerint a cél az volt, hogy emberek, közösségek egy jó nagy virtuális könyvben tartsák egymással a kapcsolatot, tudjanak egymásról, ne adj ég, formálják, hihetetlen, de segítsék egymást. Lehetőség szerint jó irányba. A felhasználók igényei alakították az évek alatt a lehetőségeket. Most már lehet tetszést, szeretést üzenni gombnyomásra, tovább osztani a bejegyzéseket, ismerősöket gyűjteni.

Milyen szép elképzelés volt ez, ha ez így volt, milyen szép elmélet volt, ha nem is ez volt a valós cél vele.

A közösségi oldal jelen helyeztében ennél sokkal, de sokkal bonyolultabb, és be kell látnunk, jóval kevésbé meseszerű.

Emberibb. Gyarlóbb. Értéktelenebb.

A kezdeti időkben mindenkinek volt arca. Profilképe legalább is. Aztán mása is. Zenéje, amit hallgatott, könyve, amit olvasott, étele, amit elkészített. Volt családja, kutyája, macskája, lefutott kilométere. Megszerzett bizonyítványa, öröme, bánata, közössége. Ünnepe, hétköznapja, napsütése. Véleménye. Szerelme, kapcsolata, utazása, megosztott élete.

Volt mit mondanunk egymásnak.

Végül addig ekéztük (értsd:kritizáltuk), piszkáltuk, húztuk le egymást, hogy már csak azok élnek  a privát életük mutogatásával, akiknek elment a józan esze, esetleg mazochisták.

Volt ebben a visszavonulásban számos alapos érv is: gyerekek, akik nem díjazták, hogy a szülők előtt nyitott könyv az élet, barátok, akik szóltak, ha nem teljesen az van a könyvben, mint a való életben, és lehetne még a lap aljáig sorolni az érveket. A lényeg, hogy visszafogtunk szinte mindent.

 

Már csupán három dolgot posztolhatunk büntetlenül: saját esküvőt, újszülöttet, valakinek az elvesztését. Minden más valakit zavarna. Ezt tanultuk meg.

Ennek ellenére a felhasználók száma nem csökken. Csak a lényege változott meg. A közösségi oldal üzemeltetői nem hülyék. Életben kell tartani a könyvet, a fejős tehén, az aranytojást tojó tyúk elvégre nem pusztulhat el. Új funkciókkal könnyítik a kevésbé életszerű lapozgatást, az a cél, hogy egyben tartsák a közösséget. Ez ma már nem több, mint jól felfogott üzleti érdek.

 

 

Itt van mindjárt a “kedvencem” (dehogy az): a napi sztori funkció. Zseniális válasz, egycsapásra egy sor problémára: eltűnik egy nap alatt, tudod, hogy ki nézte meg, nem látják mások a reakciókat. Hát erre vágytunk, vagy nem? A csatornánk pedig tiszta marad. Nincs rossz zene, nincs csúnya étel, se napsütés a télben, nincs tovább idegesítő közeg. Amiről nem tudunk az nincs, de legalább is nem fáj. Egyszerűen remek.

Nos, akkor maradt nekünk egy teljes könyvnyi üres hely. Ismerősök idegesítő saját tartalma nélkül.

Ha nem hiszed, nézd meg, számold meg! Menj szépen végig a hírfolyamod tartalmán, és számolj szépen! Nálam húsz posztból tizenhat az általam valamiért követett kereskedelmi tartalom, két hirdetés és két ismerős megosztása. Utóbbi kettő szintén valamilyen kereskedelmi tartalom tovább osztása. Annak ismeretében, hogy én nem rejtegetek el senkit az ismerőseim közül, nálad azt hiszem, még ennél is durvább lehet az arány., hiszen már régen „hájdoltad” az idegesítő ismerőseidet.  Nálam a napi sztorikban van nyolc személyes tartalom, szemben a legalább harminc kereskedelmi jellegűvel.

Szerintem sajnálhatjuk. Nem, nem azért, mert szeretek mások életébe belesegetni (a szakmám miatt teszem ezt eleget arckönyv nélkül, elhiheted), vagy mert különös hiányt okoz, hogy nem tudok másokat büntetlenül ekézni.

Azért kár, hogy ez a helyzet, mert a szomszédod, a távoli rokonaid, a volt iskolatársaid, na ők azok, akik az elsődleges, minden üzleti célú ráhatás nélküli tartalmak. Pontosabban ők voltak. Azzal, hogy mit esznek, mit nem esznek, mit néznek a moziban, urambocsá’ hová utaznak, mit látnak a világból, hogyan élnek. Mindent összevetve, hacsak nem fizetett befolyásolók, akkor bizony ez a tartalom volt az, ami nem hirdetés, vagy legalább is nem profitot remélő vállalkozás. Az összes többi az, ha hiszed, ha nem.

A valódi elfogyott. Kigyomláltuk, úgy tűnik, végleg.

Ami maradt, az lényegében hírszemét. Javarészben.

Nem, az Instagram és a TikTok sem más. Oh igen, eleinte az volt, oda menekültek azok, akik még mindig és minden dacára posztoltak. Ma már ott sem teheted büntetlenül ki csak úgy az örömödet

A hirdetőknek pedig fel van adva a lecke.

Nem tudják ki vagy. Nincsenek preferenciák. Nincs érdeklődési köröd, lassan életkorod sincs. Szimpla pörgető vagy. A beállított magazinok, vállalkozások, hírportálok kelletlen fogyasztója. Nem reagálsz, nem nyomod a lájk gombot, passzív vagy, tehát ők sem mennek sokra veled.

Minden online marketinges álma az aktív lájkoló követő. Az álma. Nem a valósága. Fogalma sincs, hogyan lehetne aktivitásra késztetni téged. Gondolom már sehogy, ez álom marad örökre.

Aki még itt hirdet, az vaktában lő.

Hiába a cizellált beállítási lehetőség egy-egy fizetett hirdetésre. Mivel nincs adat a másik oldalon, jó, ha minden századik elért felhasználó jelenthet valódi potenciális érdeklődőt. Így esik meg, hogy ha fogorvost keresel, a keresőmotorok protézis hirdetéseket tesznek nálad közzé. Egyszerűen eltévednek. Nem a multik miatt gond ez, ők meg fogják találni a másholt és a lehetőséget. Alapvetően sem ez a terepük a fogyasztó keresgéléshez. A szomszéd asztalosüzem, az alternatív kisszínház, és a haverod kezdő vállalkozása miatt nem jó ez. Nekik ez a fórum lenne a költséghatékony reklámozási felület. Lenne. De már nincs. Nem találnak közönséget. Tehetnéd, hogy segíted, megosztod a közeliket. De ugye, a fentiek miatt régen nem teszed.

Ebbe lehet beletörődni.

A közösségi csatorna mindezek ellenére rettenetesen sokat ér. Aranybánya a részvényeseknek, kikerülhetetlen csatorna a hirdetőknek.

Én ár alig várom, mit találnak ki, hogy legyen újra valós értéke.

Számodra és számukra is, jelenleg az időkitöltőd a hetes buszon, azaz értéktelen.

Amíg ez megoldódik, itt van egy kép, amit nem fogsz látni a Facebook-on. (Most írtam le itt elsőként a nevét, és gondolom nem volt gond, hogy azonsítsd, miről írtam. No komment.)

Esik a hó.

Ilyesmit már csak a mazochisták osztanak ott meg.

Mert ugye „kitérdekel”.

 

Szándékosan nem írtam semmit a mindenhová kommentáló felhasználókról, a fröcsögőkről és gyűlölködőkről. Azért nem tettem, mert az egy külön bejegyzésnyi jelenség.

Egyszer majd, talán erről is. A ventilláló hadseregről. 

Addig is figyelem, mit találnak ki a a nyilvánvalóan nem önzetlen megmentésünkre.