Valahol az óvodai és kisiskolás kori szocializációnk között történhetett, hogy végleg és visszavonhatatlanul elromlott bennünk a térköz tartás képessége. Ennek isszuk a levét hazafelé a közértben, boltban, bótban, a kenyeret ki hol szerzi be.

Megvan az, amikor az óvónéni, aztán a tanítónéni sorakoztat? Gyorsan be kell állni, szorosan előtted, szorosan mögötted, sietni kell.

Így kezdődik. Aztán ott folytatódik, hogy semmire nincs idő, várni meg főleg nincs. Mindig akkor fogy el végleg, amikor beállunk a sorba a közértben.

Megvan az, amikor állsz a sorban, és semennyi tér nincs körülötted? Meg tudod mondani, hogyan kerültél az előtted álló nyakába? Miért tapos vajon a kosaradon? Érzed a hátad mögött álló leheletét a nyakadon? Mennyi lehet a hely a kosara és a cipőd sarka között? Mitől lettél szorongó, ideges?

Ennek a jól ismert jelenségnek van magyarázata, ahhoz, hogy így állj akár minden nap sorban, nem kell pszichopatának lenned. Normális emberek csinálják, nap, mint nap. Normális emberek, akik világszerte érvényesítik személyes érdekeiket, ha arról van szó, hogy időt nyerjenek, vagy helyet a buszon, vagy a kedvenc rockzenekaruk koncertjét az első sorból nézzék meg. A közértben tréningeznek, mit sem sejtve arról, hogy közben bizony stresszt nyelnek.

A tanult viselkedés rögzül. A siettetés is. Ezzel a mintával lettünk felnőttek.

Ettől még kellemetlen és haszontalan az egészséges, legalább két lépéshossznyi tér nélkül sorban állni. Ha változtatsz rajta, kevésbé leszel stresszes, feszült, enervált és ideges. Merthogy a magas stressz szint a szervezetünkben, normál életvitel mellett, ezekből a mindennapi helyzetekből adódik össze.

A vizsgálatok szerint hiábavaló küzdelem, időben semmit nem nyerhetsz ezzel.

Tudsz rajta változtatni. Mentesíteni a szervezeted.

Első lépésként ismerd fel, hogy a hatéves korodban rögzült viselkedési mintádban állsz a közért sorában.

Újabb lépést úgy tehetsz, ha kicsit lemaradsz, makacsul ragaszkodsz az előtted szorgosan várakozó és a közötted tartott távolsághoz.

Még egy lépésként igyekezz a mögötted lévőt is erre ösztönözni. Lépj hátra, kérj persze hangosan elnézést, mert már a zsömléin taposol, jelezd egyértelműen, hogy tér kellene a hátadnak és neked.

A legritkább esetben lesz előtted, mögötted egy-egy pszichopata. Sokkal valószínűbb, hogy a vásárlók körülötted maguk is voltak hatévesek, ha tudatosítod, azzal kicsit náluk is csodát teszel.

Ha végképpen nem megy a tércsinálás, kérdezd meg a mögötted állót, akar-e helyet cserélni veled, mert érzed, hogy siet. Van, hogy a veszíteni tanulás is fontos része az önismeretednek.

Vannak természetesen extrém esetek. Az idősebb hölgy mögötted, aki bizony összeszorított szájszéllel követ. Ötcentis helyre, de akkor is kipakolja a kosarat a futószalagon, és igen, rámutat a fagyasztott csomagodra, hogy mi az a kék zacskó, még itt sohasem látott ilyet.

Bírd ki. Holnap hidd el, könnyebb lesz. Gyakorlod, idővel a nénit is leszereled.